Omar Torrijos, Panama elnöke az egyik kedvenc emberem volt. Valóban kedveltem őt. Nagyon karizmatikus volt. Olyan ember volt, aki tényleg tenni akart az országáért.
 
 
Amikor megpróbáltam megvesztegetni, azt mondta: "Nézd John", Juanitonak hívott, "Nézd Juanito, nem kell a pénzed."
Amit akarok, az az, hogy tisztességesen bánjanak az országommal. Az kell, hogy az USA fizesse ki az adósságát, amit az itteni rombolással okozott. Olyan pozícióban akarok lenni, hogy más Latin amerikai országnak is tudjak segíteni kivívni a függetlenségüket, hogy megszabaduljanak Észak Amerika borzalmas szorításától. Borzalmasan kihasználtok minket. Vissza kell szereznem a Panama csatornát, hogy újra a panamai emberek kezében legyen. Ennyit akarok. Hagyj hát békén, ne próbálj megvesztegetni. 1981 volt, és májusban Jaime Roldost meggyilkolták. Omar nagyon is tudatában volt ennek. Torrijos összehívta a családját és azt mondta: én leszek a következő, de nem baj, mert elvégeztem, amiért jöttem. Megtárgyaltuk a csatorna ügyét. A csatorna most már a mienk lesz.
 
 
Éppen akkor fejezte be az egyezkedést Jimmy Carterrel. Ugyanazon év júniusában, pár hónappal később, ő is lezuhant egy repülőgép szerencsétlenségben. Ami, nem kérdéses, CIA által pénzelt orgyilkosok műve volt. Torijjos testőrségének egy tagja a felszállás előtti utolsó pillanatban egy felvevőt adott neki, amiben bomba volt. Érdekes látni, ahogy ez a rendszer évről évre ugyanazokat a mintákat követi, kivéve, hogy a gazdasági bérgyilkosok egyre jobbak és jobbak lesznek.
 
A legutóbbi időben Venezuelában bukkantunk fel. 1998-ban Hugo Chavez-t választják meg, korrupt elnökök hosszú sora után, akik teljesen tönkretették az ország gazdaságát. Ilyen állapotban választották meg Chavezt.
 
 
 
Chavez szembeszállt az USA-val, és elsősorban azt akarta,, hogy a venezuelai olajból a nép profitáljon. Nos, ez nem tetszett nekünk az USA-ban. Így 2002-ben, egy puccs tört ki, ahol számomra kétséget kizáróan és sok más ember számára nyilvánvalóan, a CIA állt a puccs mögött. A puccs megszervezése Kermit Rooseveltet idézte Iránból. Embereket fizettek le, hogy menjenek az utcára, zendülést szítottak, tüntetést, hogy Chavez népszerűtlenségét hangsúlyozzák. Ha pár ezer embert rá bírsz erre venni, a TV úgy tudja tálalni, mintha az egész országban így történne, és a dolgok hirtelen megindulnak. Kivéve Chavez esetében, mert ő volt olyan okos, és az emberek nagyon bíztak benne, hogy legyűrték a válságot. Ami egy fenomenális pillanat volt Latin Amerika történelmében.
 
Irak a legjobb példa arra, ahogyan a rendszer működik. Mi, a gazdasági bérgyilkosok vagyunk az első vonalban. Bemegyünk, lefizetjük a kormányokat, rávesszük őket a hatalmas kölcsönök felvételére, amely elég hatalmat ad, hogy uraljuk őket. Ha nem sikerül, mint ahogy nem sikerült Panamában Omar Torrijos-szal, és Equadorban Jaime Roldos-szal, akik visszautasították a megvesztegetést, akkor jönnek a második vonalbeliek, az orgyilkosok. Ők vagy megbuktatják a kormányokat, vagy megölik őket. Ha ez megtörténik, új kormány jön, és ők már tudni fogják, hogy mi a dörgés. Irak esetében mindkét módszer csődöt mondott. A gazdasági bérgyilkosok nem tudtak Husseinhez eljutni.
Pedig nagyon próbáltuk. Próbáltuk rávenni egy hasonló üzletre, mint amit a Szaudi uralkodó családdal kötöttünk, de nem fogadta el. Így bementek az orgyilkosok, hogy kiiktassák. De nem tudták. Roppant jó biztonsági szolgálata volt. Végül is, régebben a CIA-nek dolgozott, őt bérelték fel a korábbi iraki elnök meggyilkolására, és bár nem sikerült neki, ismerte a rendszert.
 
 
Így 1991-ben beküldtük a hadsereget és leromboltuk az iraki haderőt. Akkor úgy gondoltuk, hogy bele fog menni. Kiiktathattuk volna persze, de nem akartuk. Erős kezű vezető volt. Kordában tudta tartani az embereit. Úgy gondoltuk, kordában fogja tartani a Kurdokat is, az irániakat is, és biztosítja a folyamatos olajellátást nekünk. Kiiktattuk a hadseregét, most meg fogja gondolni magát. Így a gazdasági bérgyilkosok visszamentek a 90-es években, sikertelenül. Ha sikerrel járnak, még ma is ő irányítaná az országot. Eladnánk neki az összes repülőgépet amit akar, akármi mást, amit akar, de nem sikerült meggyőzni. Az orgyilkosok most sem jártak sikerrel, így újra beküldtük a hadsereget, és ezúttal kiiktattuk őt is. Az általunk kreált helyzetben néhány nagyon jövedelmező építési szerződést szereztünk, újjáépítve az országot, amit éppen most romboltunk le. Ami roppant zsíros üzlet, ha nagy építő társaságaid vannak.
Irak mutatja a három fázist: a gazdasági bérgyilkosok sikertelenek voltak. A bérgyilkosok sikertelenek voltak. Végül, a katonaság vonult be. Ezekkel az eszközökkel valódi birodalmat építettünk, nagyon finom eszközökkel. Ez egy titkos hadművelet. Minden múltbeli birodalom a katonaságon alapult, és mindenki tudta, hogy hódítanak. Az angolok tudták, a franciák, a németek, a rómaiak, a görögök... és büszkék voltak magukra. Mindig volt valami ürügy, mint a civilizáció terjesztése, vallás terjesztése, valami, de mindig tudták, hogy hódítanak. Mi nem tudjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://zeit-geist.blog.hu/api/trackback/id/tr32887423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása