Ne emlegessük a tisztességtudást és tisztességet, ezek nem engedhetők meg az üzletben. Fontos hangsúlyozni, hogy függetlenül a társadalmi rendszertől, legyen akár fasizmus, szocializmus, kapitalizmus vagy kommunizmus; a működtető mechanizmus mindegyikben a pénz, munka és verseny.

 
 
A kommunista Kína nem kevésbé kapitalista, mint az USA. Az egyetlen különbség annak a fokában rejlik, hogy az állam mennyire avatkozik be a vállalatokba. A valóság az, hogy a "monetarizmus" az igazi mechanizmus, ami a világ összes érdekét irányítja. A legagresszívabb formája a monetarizmusnak a szabadpiaci rendszer. Az alapvető perspektíva, ahogy a korai szabadpiaci elemzők kifejtették, mint Adam Smith, az önérdek és a verseny társadalmi jóléthez vezet, mert a verseny kitartásra ösztönöz. Azonban azt nem elemezték, hogy a verseny alapú gazdaság mindig stratégiai korrupcióhoz vezet, elősegíti a gazdagok erősödését, a társadalmi rétegződést, a munkásosztály kizsákmányolását és végül egy rejtett kormányzati diktatúrának a kialakulását, amit a gazdagok irányítanak. A korrupciót gyakran definiálják, mint szellemi elferdülést.
Ha egy vállalat mérget önt az óceánba, hogy spóroljon, a legtöbb ember korrupt viselkedésnek tekinti azt.
 
 
Egy finomabb példánál, amikor a Walmart üzletet nyit egy kisvárosban, és a kis üzleteket tönkreteszi, mert azok nem tudnak vele versenyezni, akkor ez már nem tűnik olyan egyértelműnek. Végül is mi rosszat is csinál pontosan a Walmart? Miért kellene törődnie a kis üzletek miatt, amik tönkremennek? Egy még ennél is finomabb példa, amikor valakit azért rúgnak ki, mert a vállalat új gépet vett, ami hatékonyabban dolgozik, mint ő. Az emberek hajlamosak ezt úgy tekinteni, hogy "Hát, ez van!". Nem látván a burkolt korrupcióját egy ilyen lépésnek. Mert a tény az, hogy mindegy, hogy mérget dobunk az óceánba, monopóliumot hozunk létre, vagy leépítés van, a motiváció ugyanaz! A profit! Mindegyik példa ugyanazon mechanizmus, különböző fokú megnyilvánulása, mert mindegyik a pénzügyi nyereséget helyezi ez emberek elé. A korrupció nem mellékterméke a monetarizmusnak, hanem a lényege! És bár a legtöbb ember elismeri ezt a tendenciát többé vagy kevésbé, naivak maradnak az önzés, mint mechanizmus elterjedtségével és társadalomban betöltött szerepét illetően.
 

Jacque Fresco, ipari tervező és társadalomtudós vagyok.Nagyon érdekel a társadalom és egy olyan rendszer kifejlesztése, amely mindenki számára élhető.

Először is, a világ korrupciója, az aberrált viselkedés egy kreált viselkedés, olyan viselkedés, mely az emberek jólétét rombolja; márpedig az emberi viselkedést a környezet határozza meg, ha például ősindiánok nevelnének fel valakit, aki soha semmi mást nem látott, akkor ő annak a rendszernek fog megfelelni. Ez igaz nemzetekre, egyénekre és családokra is, mert mindegyik megpróbálja belenevelni gyermekeibe az ő hitét. Éreztetik az egyénnel, hogy az adott közösség része. Így alkotnak társadalmat, amit igaznak tekintenek. Létrehoznak egy működő világnézetet és hajlamosak azt állandósítani, holott minden társadalom valójában változó és nem létrehozott így állandóan harcolni kell az új ötletekért, amik a meglévő renddel konfliktusba kerülnek.A kormányok megpróbálják fenntartani azt, ami őket a hatalomban tartja. Az embereket nem azért választják, hogy változzanak a dolgok, hanem hogy pontosan úgy maradjanak, ahogy voltak.A korrupció alap okai magában a társadalomban vannak. Hadd fogalmazzak világosabban: minden nemzet alapvetően korrupt, mert hajlamosak a meglevő rendszert fenntartani. Nem akarok magasztalni vagy lehúzni egy nemzetet sem, de a kommunizmus, szocializmus, fasizmus, a szabadpiaci kapitalizmus és minden hasonló kultúra ugyanolyan, alapvetően mindegyik korrupt.

A legalapvetőbb vonása társadalmi intézményeinknek, az önfenntartás szükségessége
Egy intézmény legelső célja fenntartani magát az intézményt. Például a legutolsó dolog, amit egy olajtársaság akarhat egy olyan energia elterjesztése, amit nem irányít. Mert az csökkenti a társadalomra gyakorolt befolyását. Hasonlóan, a hidegháború és a Szovjetunió összeomlása valójában az USA globális hegemóniájának megőrzését szolgálta. Hasonlóan, a vallások is elérik, hogy az emberek bűnösnek érezzék magukat természetes hajlamaikért, míg mindegyikük az egyetlen megváltásként hirdeti magát. Az intézmények önfenntartó viselkedésének mélyén a pénzügyi rendszer fekszik. Hiszen a pénz a hatalom és a túlélés eszköze. Éppen ezért, csakúgy, mint egy szegény ember rászorulhat, hogy lopjon a túlélésért, ez egy természetes hajlam, hogy bármit megtegyenek azért, hogy az intézmény profitábilis maradjon. Ez különösen nehézzé teszi a profit orientált rendszerben a változást, mert nem csak nagy tömegek túlélését teszi kockára, hanem a hatalom és gazdagság köré épített elanyagiasodott életvitelünket is. A bénító szükségesség, hogy egy intézményt megőrizzenek, függetlenül annak fontosságától, nagyrészt a pénzre és a profitra vezethető vissza.
Mit nyerjehetek rajta? - gondolják az emberek. Ha egy ember termékek eladásából él, akkor harcolni fog a konkurenciával, a többi termékkel, ami az intézményét veszélyezteti. Az emberek nem lehetnek korrektek, és nem bízhatnak egymásban. Aki odajön hozzád, hogy van egy tökéletes házam a számodra, biztosra veheted, hogy ingatlanügynök. Amikor az orvos azt mondja, hogy "azt hiszem a veséjét ki kell venni", nem tudhatom, hogy csak a yachtját akarja kifizetni, vagy valóban ki kell venni a vesém. Egy pénzügyi rendszerben nehéz bízni az emberekben.
 
 
Ha bejönnél az üzletembe és azt mondanám "A lámpám elég jó, de a szomszédban levő boltban sokkal jobbat talál.", nem lenne sokáig üzletem. Egyszerűen nem menne. Ha korrekt, etikus lennék, nem működne. Tehát azt mondani, hogy az ipar törődik az emberekkel, az egyszerűen nem igaz.
A tisztesség nem megengedhető. A rendszer nem az emberek javának szolgálására készült. Ha törődnének az emberekkel, akkor nem lennének outsourcingok. Az ipar nem törődik az emberekkel. Csak azért vesznek fel embereket, mert nem tudnak mindent gépesíteni.
 

2007-ben a Védelmi Minisztérium 161,8 milliárd dollárt kapott a terrorizmus elleni harc nevében. A Nemzeti Terrorizmus-ellenes Központ (NCTC) szerint 2004-ben körülbelül 2000 embert öltek meg feltételezhetően terrorista támadásban. Ebből 70 volt amerikai. Ezeket a számokat nézve, ami még így is felülbecsült, érdemes elgondolkozni, hogy kétszer annyi ember hal meg mogyoró-allergiában évente, mint terroristatámadásban. Miközben a vezető halálozási ok Amerikában koszorúér elzáródás, 450.000 embert ölve meg évente.

Mégis, 2007-ben a kormányzati költségek a betegség kutatásának támogatására mindössze 3 milliárd dollár volt. Azaz az amerikai kormány 2007-ben 54-szer annyit költött terrorista elhárításra, mint a betegség kutatásának támogatására, ami 6600-szor annyi embert öl meg, mint a terroristák.
Mégis, mivel a terrorizmus és az Al-Kaida neve minden egyes hírben felmerül, bármilyen incidens esetén, ami amerikai érdekeltséget sért, a mítosz egyre csak nő!
2008-ban az amerikai "Attorney General" javasolta a kongresszus előtt, hogy hivatalosan lépjen az ország háborúba a fantázia ellen, nem is említve, hogy 2008 júliusára több mint 1 millió ember került fel az USA terrorista listájára. Az úgynevezett terrorista elhárításnak természetesen semmi köze a lakosság védelméhez, sokkal inkább a törekvéshez, hogy letörjék az egyre növekvő Amerika ellenességet mind belföldön, mind külföldön, amelyet a kapzsi vállalatterjeszkedések okoznak.
Napjaink valódi terroristái nem a sötétben találkoznak éjfélkor, és nem üvöltenek "Allah Akhbar"-t egy bevetés előtt. Az igazi terroristák 5000 dolláros öltönyt viselnek és a legmagasabb pénzügyi és kormánykörökben dolgoznak.
Mit tehetünk? Hogyan állítjuk meg a kapzsiság és korrupció rendszerét, aminek ekkora hatalma és lendülete van? Hogyan állítjuk meg ezt az aberrált csoportot, akik nem éreznek szánalmat mondjuk az egymillió lemészárolt iraki ás afgán ember iránt?
 
 
A corporatocracy irányítja az energia erőforrásokat, az ópium előállítást, mindezt a profitért. 1980 előtt Afganisztán részesedése a világ ópium termelésében 0% volt. Miután a CIA által támogatott Mujahidek megnyerték a szovjetek elleni háborút, 1986-ra már a világ termelésének 40%-át produkálták. 1999-re ez a világ termelésének 80%-ára nőtt. Amikor is valami váratlan történt. A talibánok kerültek hatalomra, és 2000-re majdnem az összes ópium mezőt felszámolták. A több mint 3000 tonna termelés visszaesett 185 tonnára, ami 94%-os csökkenés. 2001 szeptember 9-én Bush asztalán volt a teljes afgán invázió terve. Két nap múlva már ürügy is volt. Ma, az amerikai irányítás alatt álló Afganisztán ópiumtermelése a világ termelésének 90%-át adja, és évről évre növekszik. Hogyan állítjuk meg a kapzsiság és korrupció rendszerét, ami agyondolgoztatja a szegényeket a Madison Avenue-i profit érdekében? Ami megrendezett, manipulatív terrortámadásokat hajt végre? Ami előre programozott rabszolgaságot teremt és aknáz ki? Ami szisztematikusan törli el a szabadságot és sérti az emberi jogokat, hogy megvédje saját magát? Mit tehetünk a rengeteg jól védett intézménnyel?
Mint a külügyi tanács? A háromoldalú bizottság? A Biderberg csoport? És más nem demokratikus módon választott csoporttal, melyek zárt ajtók mögül irányítják politikai, pénzügyi, társadalmi és környezeti életünket? Ahhoz, hogy választ kapjunk, először fel kell ismernünk, hogy az önző, korrupt, hataloméhes csoportok nem a probléma alapvető forrásai, hanem csupán tünetei!
 
"A kapzsiság és versenyzés nem a megváltoztathatatlan emberi természetből fakadnak, ... a kapzsiság és a hiány kihasználása valójában abból a tényből táplálkozik és erősödik, hogy egymással kell küzdenünk a túlélésért" - Bernard Liertaer - az Euro pénzügyi rendszer alapítója
 

 

 

A kis 21 inches tévédre ébredsz fel, ami Amerikáról és demokráciáról bömböl.
Nincs Amerika, nincs demokrácia! Csak IBM, ITT, AT&&T, DuPont, Dow, Union Carbine és Exxon van!
 
Ezek a mai nemzetek. Mit gondolsz, a szovjetek talán Marxról beszélnek amikor tanácskoznak? Lineáris programozással, statisztikai döntések elméletével minimum és maximum számításokkal,ár-költség valószínűségekkel számolnak, csak úgy, mint mi.
Már nem a nemzetek és ideológiák korát éljük, Mr. Beale. A világ egy rakás vállalaté, kérlelhetetlenül kitéve a megváltozhatatlan üzleti szabályzatnak. A világ egy üzlet, Mr Beale. Összességében nézve, a világ integrációja, különösen a gazdaság szemszögéből, a globalizáció és a mitikus "szabadpiaci" kapitalizmus egy birodalmat fed... Kevesen tudták elkerülni a "strukturális átalakításokat", a "feltételeket", melyeket a Világbank és az IMF szabott, vagy a döntőbíráskodást, amit a WTO folytat. Ezek a nemzetközi pénzintézetek bár teljesen alkalmatlanok, mégis megszabják a gazdasági globalizáció útját.
 
 "Ilyen a globalizáció hatalma: még a mi életünkben eljön az idő, amikor a világ egyesül, habár egyenlőtlenül, de az összes nemzeti gazdaság a világban egyetlen szabadpiaci rendszerré válik." - Jim Garrison -Elnök, State of the World Forum
 
A világot egy maréknyi üzleti hatalom veszi át, mely utalja a természetes erőforrásokat, ami a megélhetésünkhöz kell, és uralva a pénzt, ami az erőforrások megszerzéséhez kell.
Az eredmény egy világmonopólium, melynek alapja nem az ember, hanem gazdasági és pénzügyi erő. És ahogy az egyenlőtlenség növekszik, egyre több és több ember válik elszántabbá. Így egy új módszer kellett, hogy kezelni tudják a rendszer ellenségeit. Így hát megkreálták a "terroristát".
 
 
A terrorista elnevezés egy üres frázis, amit a rendszer ellenségeire akaszthatnak.
Nem kell ezt összekeverni a kitalált Al-Kaidával, ami valójában egy számítógépes adatbázis neve volt az amerikaiak által támogatott "szent háború"-ban, az 1980-as években.
 
"Az igazság az, hogy nincsen olyan iszlám hadsereg, vagy terrorista csoport, hogy Al-Kaida. Bármelyik jól informált ügynökség tudja ezt. Ehelyett egy propaganda háború van, hogy egy azonosítható ellenséget produkáljanak... A propaganda mögött az USA áll."  - Pierre-Henry Bunel - korábbi francia katonai hírszerző

 

 

Az alap módszer egyszerű: adósíts el egy országot, vagy az ország vezetőjét korrupttá téve, majd vess ki "feltételeket" vagy "strukturális átalakításokat", gyakran a következővel együtt: pénzromlás.
 
 
Ha a pénz értéke csökken, mindené csökken, amit pénzben mérnek.
Ez a megszorult erőforrásokat könnyű célponttá teszi a rájuk vadászó országok számára, értékük töredékéért. Nagy szociális elvonások, amik tipikusan érintik az oktatást, az egészségügyet, veszélyeztetik a társadalom jólétét és integritását, felkészítve őket a kizsákmányolásra. Az állami vállalatok privatizálása. Ez azt jelenti, hogy a szociálisan fontos rendszereket szabadon megvehetik és üzemeltethetik idegen vállalatok, profitért.
1999-ben a Világbank ragaszkodott hozzá, hogy a bolíviai kormány adja el az ivóvízhálózatot a harmadik legnagyobb városában az amerikai Bechtel vállalatnak. Amint ez megtörtént, a már így is elszegényedett emberek számlái az eget kezdték ostromolni. Egészen addig, amíg a fellázadt emberek hatására a Bechtel szerződést törölték. Van ezen kívül még szabadpiac, azaz a gazdaság kinyitása minden védővám eltörlésével. Ez lehetővé tesz számos durva gazdasági beavatkozást, mint például a hagyományos vállalatok által behozott olcsó tömegtermékek ellehetetlenítik az amúgy is nyomorgó termelést, lerombolva a helyi gazdaságot. Egy példa erre Jamaica: a Világbanktól felvett kölcsönök után elvesztette helyi mezőgazdasági piacait a nyugati árukkal való versenyben. Ma számtalan munkanélküli farmer van, akik képtelenek a nagyvállalatokkal versenyezni.  Egy másik megoldás számos titkos, nem szabályozott, embertelen rabszolga gyárat létesíteni, mely a meglevő viszontagságokat használja ki. Mivel a termelés nem szabályozott, jelentős környezeti szennyezésre lehet számítani és mivel az ország erőforrásai idegen vállalatok kezében vannak, ezek nagyfokú szennyezést produkálnak. A világ legnagyobb környezetvédelmi pere zajlik ma, amiben 30000 equadori és amazoniai ember perli a Texaco-t, ami ma a Chevron tulajdona, így a per a Chevron ellen zaljik, de a Texaco tettei miatt. 18-szor akkora szennyezésre becslik a Texaco általi szennyezést, mint amit az Exxon produkált az alaszkai partoknál. De az equadori eset nem baleset volt. Az olajtársaság szándékosan tette, hogy megspórolják a rendes tisztítás és tárolás költségeit.
Továbbá, egy gyors pillantást vetve a Világbank által elértekre, mely elméletileg a szegény országok megsegítésén dolgozik, világos, hogy a Világbank csak növeli a nyomort, míg a vállalatok profitja szárnyal.
 
 
1960-ban, a bevételi különbség a világ öt leggazdagabb országa és a világ öt legszegényebb országa között 30:1-hez volt. 1998-ra ez az arány 74:1-re változott. Míg a globális GNP 40%-ot nőtt 1970 és 1985 között, a szegények száma 17%-kal növekedett.
1985 és 2000 között a napi kevesebb, mint 1 dollárból élők száma 18%-kal növekedett.
Még az USA gazdasági bizottsága is elismerte, hogy több mint 40%-a a Világbanki projekteknek sikeres. 1960-ban a Világbank hatalmas kölcsönökkel avatkozott be Equadorban. Az elkövetkező 30 év alatt a szegénység 50%-ról 70%-ra növekedett. Az alulfoglalkoztatottak és munkanélküliek száma 15%-ról 70%-ra nőtt. A társadalom adóssága 240 millióról 16 milliárdra emelkedett, miközben a szegények tulajdonhányada 20%-ról 6%-ra esett vissza. 2000-ben az equadori költségvetés fele az adósság törlesztésére ment el. Fontos leszögezni: a Világbank egy amerikai vállalat, amerikai érdekekkel. Az USA vétójogot gyakorol a világ legnagyobb pénzügyi forrásában. Hogy honnan származik a rengeteg pénz? Sehonnan: a semmiből teremtik a nemzetközi résztartalékra épülő banki szabályok szerint.
A világ GDP alapján 100 legjobb gazdaságában 51 válallat szerepel, amiből 47 amerikai.
Walmart, General Motors és az Exxon egyesével is gazdaságilag erősebbek, mint
Szaud Arábia, Lengyelország, Norvégia, Dél Afrika, Finnország, Indonézia és sok más állam.
Miután a belső piacokat kinyitották, az árfolyamok összefonódtak és tőkepiacokon manipulálják, állami gazdaságok fordultak fel, a globális kapitalizmus jegyében a birodalom egyre csak terjeszkedik.

 

Az emberek többsége az USA-ban nincs vele tisztában, hogy egy titkos birodalom javaiból él.
Több ma a világban a rabszolgaság, mint valaha.
Felteszed magadnak a kérdést: nos, ha ez egy birodalom, ki a császár?
Az USA elnökei nyilvánvalóan nem császárok. A császárokat nem választják, nincs limitált uralkodási idejük, és senkinek nem tartoznak elszámolással. Az amerikai elnökök nem felelnek meg ezeknek.
De van egy császárral ekvivalens uralkodónk, amit én Corporatocracy-nak nevezek.
 
 
 
A Corporatocracy egyének csoportja, akik a legnagyobb cégeket vezetik.
Ők tényleg császárként viselkednek.
Ők irányítják a médiát akár közvetlenül, akár reklámokon keresztül.
Ők irányítják a legtöbb politikust, mert ők fizetik a kampányokat, akár cégeken keresztül, akár személyesen.
Őket nem választják meg, nincs limitált idejük, senkinek nem számolnak be, és a Corporatocracy tetején levőknél soha nem tudod megmondani, hogy az illető a cégnek vagy a kormánynak dolgozik, mert állandóan mozgásban vannak. Az egyik pillanatban egy nagy építési cég elnöke, mint a Haliburton, a következőben az USA alelnöke. Vagy az elnök, aki az olajiparból jött.
És ez igaz mind a republikánus, mind a demokraták pártjára. Állandóan mozgásban vannak, mint egy forgóajtó. Az idő legnagyobb részében a kormányunk láthatatlan, a szabályokat pedig vállalatok hozzák, ilyen vagy olyan módon. A kormány programjai alapvetően a Corporatocracy műhelyében készülnek, melyet a kormány elé tesznek, és amely ezután kormányprogram lesz.
 Ez egy rettentő finom kapcsolat. Ez nem összeesküvés elmélet. Ezeknek az embereknek nem kell összeülniük, hogy tervezgessenek. Mindegyikük ugyanazon szabály mentén dolgozik: maximalizálni kell a profitot társadalmi és környezeti hatásuktól függetlenül. A Corporatocracy manipulációja adósságon, vesztegetésen és politikai megbuktatáson keresztül a globalizáció. Éppen ahogy a FED az embereket szerződéses rabszolgaságban tartja az állandó adóssággal, inflációval és kamattal, a Világbank és az IMF ugyanezt a szerepet játssza globális szinten.

 

Omar Torrijos, Panama elnöke az egyik kedvenc emberem volt. Valóban kedveltem őt. Nagyon karizmatikus volt. Olyan ember volt, aki tényleg tenni akart az országáért.
 
 
Amikor megpróbáltam megvesztegetni, azt mondta: "Nézd John", Juanitonak hívott, "Nézd Juanito, nem kell a pénzed."
Amit akarok, az az, hogy tisztességesen bánjanak az országommal. Az kell, hogy az USA fizesse ki az adósságát, amit az itteni rombolással okozott. Olyan pozícióban akarok lenni, hogy más Latin amerikai országnak is tudjak segíteni kivívni a függetlenségüket, hogy megszabaduljanak Észak Amerika borzalmas szorításától. Borzalmasan kihasználtok minket. Vissza kell szereznem a Panama csatornát, hogy újra a panamai emberek kezében legyen. Ennyit akarok. Hagyj hát békén, ne próbálj megvesztegetni. 1981 volt, és májusban Jaime Roldost meggyilkolták. Omar nagyon is tudatában volt ennek. Torrijos összehívta a családját és azt mondta: én leszek a következő, de nem baj, mert elvégeztem, amiért jöttem. Megtárgyaltuk a csatorna ügyét. A csatorna most már a mienk lesz.
 
 
Éppen akkor fejezte be az egyezkedést Jimmy Carterrel. Ugyanazon év júniusában, pár hónappal később, ő is lezuhant egy repülőgép szerencsétlenségben. Ami, nem kérdéses, CIA által pénzelt orgyilkosok műve volt. Torijjos testőrségének egy tagja a felszállás előtti utolsó pillanatban egy felvevőt adott neki, amiben bomba volt. Érdekes látni, ahogy ez a rendszer évről évre ugyanazokat a mintákat követi, kivéve, hogy a gazdasági bérgyilkosok egyre jobbak és jobbak lesznek.
 
A legutóbbi időben Venezuelában bukkantunk fel. 1998-ban Hugo Chavez-t választják meg, korrupt elnökök hosszú sora után, akik teljesen tönkretették az ország gazdaságát. Ilyen állapotban választották meg Chavezt.
 
 
 
Chavez szembeszállt az USA-val, és elsősorban azt akarta,, hogy a venezuelai olajból a nép profitáljon. Nos, ez nem tetszett nekünk az USA-ban. Így 2002-ben, egy puccs tört ki, ahol számomra kétséget kizáróan és sok más ember számára nyilvánvalóan, a CIA állt a puccs mögött. A puccs megszervezése Kermit Rooseveltet idézte Iránból. Embereket fizettek le, hogy menjenek az utcára, zendülést szítottak, tüntetést, hogy Chavez népszerűtlenségét hangsúlyozzák. Ha pár ezer embert rá bírsz erre venni, a TV úgy tudja tálalni, mintha az egész országban így történne, és a dolgok hirtelen megindulnak. Kivéve Chavez esetében, mert ő volt olyan okos, és az emberek nagyon bíztak benne, hogy legyűrték a válságot. Ami egy fenomenális pillanat volt Latin Amerika történelmében.
 
Irak a legjobb példa arra, ahogyan a rendszer működik. Mi, a gazdasági bérgyilkosok vagyunk az első vonalban. Bemegyünk, lefizetjük a kormányokat, rávesszük őket a hatalmas kölcsönök felvételére, amely elég hatalmat ad, hogy uraljuk őket. Ha nem sikerül, mint ahogy nem sikerült Panamában Omar Torrijos-szal, és Equadorban Jaime Roldos-szal, akik visszautasították a megvesztegetést, akkor jönnek a második vonalbeliek, az orgyilkosok. Ők vagy megbuktatják a kormányokat, vagy megölik őket. Ha ez megtörténik, új kormány jön, és ők már tudni fogják, hogy mi a dörgés. Irak esetében mindkét módszer csődöt mondott. A gazdasági bérgyilkosok nem tudtak Husseinhez eljutni.
Pedig nagyon próbáltuk. Próbáltuk rávenni egy hasonló üzletre, mint amit a Szaudi uralkodó családdal kötöttünk, de nem fogadta el. Így bementek az orgyilkosok, hogy kiiktassák. De nem tudták. Roppant jó biztonsági szolgálata volt. Végül is, régebben a CIA-nek dolgozott, őt bérelték fel a korábbi iraki elnök meggyilkolására, és bár nem sikerült neki, ismerte a rendszert.
 
 
Így 1991-ben beküldtük a hadsereget és leromboltuk az iraki haderőt. Akkor úgy gondoltuk, hogy bele fog menni. Kiiktathattuk volna persze, de nem akartuk. Erős kezű vezető volt. Kordában tudta tartani az embereit. Úgy gondoltuk, kordában fogja tartani a Kurdokat is, az irániakat is, és biztosítja a folyamatos olajellátást nekünk. Kiiktattuk a hadseregét, most meg fogja gondolni magát. Így a gazdasági bérgyilkosok visszamentek a 90-es években, sikertelenül. Ha sikerrel járnak, még ma is ő irányítaná az országot. Eladnánk neki az összes repülőgépet amit akar, akármi mást, amit akar, de nem sikerült meggyőzni. Az orgyilkosok most sem jártak sikerrel, így újra beküldtük a hadsereget, és ezúttal kiiktattuk őt is. Az általunk kreált helyzetben néhány nagyon jövedelmező építési szerződést szereztünk, újjáépítve az országot, amit éppen most romboltunk le. Ami roppant zsíros üzlet, ha nagy építő társaságaid vannak.
Irak mutatja a három fázist: a gazdasági bérgyilkosok sikertelenek voltak. A bérgyilkosok sikertelenek voltak. Végül, a katonaság vonult be. Ezekkel az eszközökkel valódi birodalmat építettünk, nagyon finom eszközökkel. Ez egy titkos hadművelet. Minden múltbeli birodalom a katonaságon alapult, és mindenki tudta, hogy hódítanak. Az angolok tudták, a franciák, a németek, a rómaiak, a görögök... és büszkék voltak magukra. Mindig volt valami ürügy, mint a civilizáció terjesztése, vallás terjesztése, valami, de mindig tudták, hogy hódítanak. Mi nem tudjuk.

Gazdasági Bérgyilkosok

2009.01.17. 08:28

 

A gazdasági bérgyilkos fogalma úgy az ötvenes évek elején alakult ki, Mossadegh demokratikus megválasztásakor Iránban... A demokrácia reményének nevezték, a közel keleten és a világon. Ő volt a Time magazin év-embere.
Azonban... az egyik dolog amit elhozott és aztán meg is valósította, az ötlet, hogy az idegen cégeknek sokkal több pénzt kell fizetni az iráni embereknek, mint amit kivisznek az országból, és hogy az irániaknak profitálniuk kell a saját olajukból. Érdekes gondolat, természetesen nem tetszett nekünk, de most féltünk a katonaságot beküldeni, helyette egy CIA ügynököt, Kermit Rooseveltet küldték be (Teddy Roosevelt rokona). És Kermit bement néhány millió dollárral, és nagyon, nagyon hatékony volt. Nagyon hatékony nagyon rövid idő alatt, megoldotta, hogy Mossadeg-et megdöntsék és az iráni Sah-t tette a helyére, aki mindig kedvezően állt az olajhoz.
Rettentő hatékony volt. Felkelés Iránban, Mobs-ot megdöntötték Teheránban. Katonai vezetők kikiáltották, hogy Mossadeg megadta magát és a rezsim véget ért Iránban.
A Sah képét látni mindenhol az utcákon Üdvözlégy itthon, Sah!
 
 
Az USA-ban, Washingtonban, az emberek összenéztek: ejha, ez könnyű volt... és olcsó.
Így hagyományt teremtett, hogyan kell országot manipulálni és birodalmat építeni. Az egyetlen probléma Roosevelt-tel az volt, hogy CIA ügynök volt, és ha elkapták volna, a következmények komolyak lettek volna. Akkor döntöttek úgy, hogy magán kozultánsokat alkalmaznak a Világbank és az IMF szervezetén keresztül bejuttatva embereket, mint én, akik cégeknek dolgoznak, így ha elkapnak, akkor nincs kormányzati felelősség.
 
Amikor Arbenz Guatemala elnöke lett, az ország a United Fruit kezében volt.
Arbenz állandóan azt a pártprogramot hangoztatta, miszerint "földet akarunk adni az embereknek".
Amikor hatalomra került, nekiállt szabályokat hozni, mely pontosan azt tette volna: visszaadni a föld tulajdonjogát az embereknek. A United Fruit nem örült, így felbéreltek egy PR céget, hogy indítsanak egy óriási kampányt az USA-ban, meggyőzve az USA-t, az embereket, a sajtót, és a kongresszust, hogy Arbenz egy szovjet bábu. És ha hatalomban hagyjuk, akkor a szovjetek teret nyernek ezen a földrészen is. Akkoriban óriási félelem volt mindenkiben a Kommunista terrorral szemben.
Hogy rövidre fogjam: a PR kampány végén a CIA és a katonaság eldöntötte, hogy ki kell iktatni.
És kiiktattuk! Beküldtünk repülőket, katonákat, XXX mindent megtettünk, hogy kiiktassuk.
És kiikattuk. Amint eltávolítottuk a hivatalból, az új ember, aki a helyét átvette, mindent a nagy nemzetközi vállalatok kezébe helyezett vissza, beleértve a United Fruit-ot.
 
Ecuador, sok sok éve a bábkormányok uralma alatt állt, melyek relatíve brutálisak voltak.
Aztán tartottak egy demokratikus választást. Jaime Roldos is indult és a fő célja, mint mondta, elnökként hogy biztosítsa, hogy Ecuador erőforrásai a nép javát szolgálják. És nyert! Elsöprően.
 
 
Több szavazattal, mint bárki előtte. És nekiállt programja megvalósításának, hogy biztosítsa, hogy az olajból származó profit az embereknek jut. Nos, ez nem tetszett nekünk az USA-ban. Engem küldtek, mint az egyik gazdasági bérgyilkost, hogy Roldost változásra bírjuk. Hogy korruptáljuk. Hogy tudassuk vele... Érti... "Rendben, piszkosul gazdag lesz, ha Ön és a családja a mi játékszabályaink szerint játszik." "De ha tovább folytatja a reformokat, amiket ígért, nos, akkor mennie kell!"
Nem hallgatott ránk... Meggyilkolták. Amint a gép lezuhant, a teljes területet lezárták.
Egyedül az amerikai katonákat engedték be a közeli katonai bázisról, és néhány equadori katonát. Amikor a vizsgálat elindult, két koronatanú halt meg autóbalesetben, mielőtt tanúskodni tudtak volna. Nagyon sok gyanús dolog történt Jaime Roldos halála körül. Azok, akik valóban utánanéztek az ügynek, semmi kétségük nem volt, hogy meggyilkolták. Én, mint gazdasági bérgyilkos, számtottam ilyesmire, puccsra, vagy gyilkosságra, nem voltam benne biztos, de ki kellett iktatni, mert nem lehetett korruptálni, nem engedte magát korruptálni, akárhogy is akartuk.

 

Amíg a többség hanyagul elsétál a tények mellett, a bankok a cégekkel és kormányokkal karöltve folyamatosan tökéletesítik a gazdasági háború fegyvereit. Új bázisokat hozva létre, mint a Világbank és a Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF) , illetve új katonákat hozva létre. A gazdasági bérgyilkosokat.

 
Egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni: karddal vagy adóssággal.
Egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni: karddal vagy adóssággal.
 
 
„Mi, a gazdasági bérgyilkosok voltunk a felelősök ennek a valóban globális birodalomnak létrehozásában. Sokféleképpen dolgozunk. De talán a leggyakoribb, hogy ha találunk egy országot erőforrással, például olajjal, akkor egy hatalmas kölcsönt hozunk össze a Világbankkal, vagy más szerveivel. De a pénz valójában soha nem az országnak megy. Hanem a mi hatalmas cégeinknek, hogy infrastruktúrát fejlesszenek. Erőműveket, ipari parkokat, kikötőket... Olyan dolgokat, amelyekből csak kevesen profitálnak igazán. A cégeink mellett, természetesen.
A népesség többsége nem részesül belőle. Mégis, azok az emberek, a teljes ország az adósságtól fog függeni. Ez olyan nagy adósság, amit lehetetlenség visszafizetni, és éppen ez a lényeg... Sosem fogják tudni visszafizetni! „
 
Így, egy bizonyos ponton, a gazdasági bérgyilkos visszamegy hozzájuk és azt mondja:
Figyeljetek. Sok pénzt vesztettetek. Nem tudjátok az adósságot fizetni. Ezért...
Adjátok el az olajat. Nagyon olcsón, a mi cégeinknek. Engedjetek katonai bázist létesíteni.
Küldjetek támogató csapatokat, ahová mi akarjuk... Irakba, vagy szavazzatok velünk a következő ENSZ ülésen, hogy privatizálni tudjuk az energia iparukat aztán a vízipart, amerikai cégeknek adva el, vagy más multinacionális cégeknek.
Az egész gomba módra szaporodik. Annyira tipikus, ahogy a Világbank és az IMF működik.
Adósságba taszítanak egy országot, olyan nagyba, amit sosem tudnak visszafizetni. Aztán felajánlják, hogy újrafinanszírozzák az adósságot, még több kamatot fizettetve. És persze megkövetelik a "valamit valamiért" elve alapján, bizonyos feltételeket vagy engedékeny kormányzást.
Ami alapvetően azt jelenti, hogy el kell adniuk az erőforrásaikat, beleértve a szociális rendszert, a hozzáférési rendszereket, néha az iskolarendszert, a végrehajtó rendszereket, a biztosítási rendszereket... idegen vállalatoknak. Azaz ez egy többszörös csapda.

 

A résztartalékra épülő banki szabályok a FED által vezérelve. Ezen logika a világ legtöbb bankjában működik, és a modern rabszolgaság rendszere. A pénz adósságból keletkezik. Mit csinálnak az emberek, ha adósságban vannak? Elmennek dolgozni, hogy kifizessék. De ha pénz csak adósság útján jöhet létre, hogyan lehet a társadalom adósságmentes? Sehogy, és éppen ez a lényeg. A vagyon elvesztése miatti félelem, a kétségbeesett igyekezet fennmaradni, az állandó adósság és infláció az elkerülhetetlen hiánnyal együtt a pénzügyi rendszerben, melyet a soha vissza nem fizethető kamat hoz létre, folyamatban tartja a bér-rabszolgaságot, amelyben milliók tapossák a mókuskereket.
Egy birodalmat tartva fenn, melyben csak a csúcson levő elit profitál igazán.
A nap végén, kinek dolgozol valójában? A bankoknak! A pénz bankokban születik és végül oda is áramlik. Ők az igazi mesterek, az általuk támogatott vállalatokkal és kormányokkal együtt.
 
 
A fizikai rabszolgaságban az embereket lakatni és etetni kell. A gazdasági rabszolgaságban az emberek magukat lakatják és etetik. Ez az egyik legszellemesebb csalás, amit társadalmi manipulációra kitaláltak. És a rendszer lényegében egy láthatatlan háború a lakosság ellen. Az adósság egy fegyver, mellyel nemzeteket hódítanak meg és tartanak rabszolgaságban és a kamat az elsődleges muníció.

A Jerome Daly Ügy

2009.01.15. 07:50

 

1969-ben, volt egy minnesotai tárgyalás, Jerome Daly ügye, aki megtámadta otthonának elárverezését, melyet a bank foglalt le, amitől a kölcsönt vette fel, hogy megvehesse. Azzal védekezett, hogy a jelzálog, mint szerződés, amely közte és a bank között született, törvényes tulajdonforma cserét írt elő. Jogi nyelven ezt ellenértéknek hívják,
Ellenérték: bármi, ami értékkel bír, lehet pénz vagy szolgáltatás, amit az egyik fél ad a másiknak valamiért cserébe. Daly értelmezésében a pénz soha nem is volt a bank tulajdona, mivel a semmiből keletkezett a kölcsön létrejötte során.
Emlékszel mit írt a "Modern Money Mechanics" a kölcsönökről? Kölcsönnél fizetési ígérvényt fogadnak el pénzért cserébe. A kölcsön nem befolyásolja a bank tartalékalapját. A betétek azonban új értékkel járulnak a teljes betéti állományhoz. Más szavakkal, a pénz nem a bank meglevő vagyonából származik. A bank egyszerűen feltalálja, semmit nem adva hozzá a saját tulajdonából, kivéve az elméleti felelősségét papíron.
Az ügy folyamán a bank elnöke, Mr. Morgan is felszólalt. A bíró személyes megjegyzéseiben megemlíti, hogy a bankelnök elismerte, hogy a FED-del együttműködve hozta létre a pénzt és a hitelt, amelyek csak a könyvelési tételekben jelennek meg. A pénz és a hitel akkor jött létre, amikor a bank azt létrehozta. Mr. Morgan beismerte, hogy semmilyen törvény nem adott erre nekik jogot.
Törvényes ellenértéknek kell léteznie és azt kell felkínálniuk. A bíróság megállapította, hogy nem volt törvényes ellenérték és én egyetértek. Költőien hozzátette: "Csak Isten tud semmiből valamit létrehozni." A meglátás alapján a bíróság elutasította a bank igényét és Daly megtartotta otthonát.
 
 
A tárgyalás tanulsága óriási. Minden alkalommal, amikor pénzt kölcsönzöl a banktól, akár jelzáloggal akár hitelkártyával, a pénz, amit kapsz nem csupán nem valódi, hanem törvénytelen is.
Ami érvényteleníti a szerződést. A bank sosem rendelkezett a pénzzel, mint tulajdonnal.
 
Sajnos az ilyen jogi értelmezéseket eltitkolják, és nem veszik figyelembe.
És a folyamatos áramlása a javaknak és az állandó adósság játéka csak folytatódik.
Ez elvezet a végső kérdéshez: Miért?
Az amerikai polgárháború alatt Lincoln elutasította a nagy kamatú kölcsönöket az európai bankoktól és azt tette, amit az alapító atyák javasoltak. Létrehozni a saját, független és adósságmentes pénzt. A pénzt zöldhasúnak hívták. Az intézkedés után röviddel egy belső dokumentum keringett privát brit és amerikai bankérdekeltségek köreiben: A rabszolgaság csupán a mukásosztály irányítását jelenti, míg az európai terv az, hogy a tőkének kell a munkásosztályt irányítani a béreken keresztül. Ezt a pénz feletti uralommal lehet elérni. A zöldhasúval nem tudjuk ezt megoldani, mert nem uraljuk azt."
 

 

"Ha nem lenne adósságunk, nem lenne pénz sem." Marriner Eccies - Governor of the Federal Reserve 1941 szeptember 30

Az amerikai történelem során az utolsó eset, amikor a nemzeti adósság ki volt fizetve,
1835-ben volt, miután Andrew Jackson elnök bezáratta a FED-et megelőző központi bankot.
 
 
 
Valójában Jackson teljes politikai programja a központi bank bezárására épült.
Egyszer kijelentette: "Az arcpirító erőfeszítés, mellyel a jelen bank a kormányt irányítani próbálja előzetes figyelmeztetés legyen minden amerikai állampolgárnak hogy ne dőljenek be a csalásnak amit ezen intézmény állandósítása jelent, vagy egy másik alapítása." Sajnos az üzenet hamar elhalt.
És a nemzetközi bankárok egy másik központi bankot hoztak létre 1913-ban a FED-et. Amíg ez az intézmény létezik, az állandó adósság garantált. Láttuk hogy a pénz adósságból keletkezik kölcsönök útján. A kölcsönök a banki betéteken alapulnak. Ebben a résztartalékra épülő banki rendszerben minden betét a saját értékének kilencszeresét hozza létre. Leértékelve a meglevő pénzt, ezzel áremelkedést okozva. Mivel a pénz adósságból születik, és a gazdaságban kering véletlenszerűen, az emberek elvesztik szem elől az eredeti adósságot.
 
Mivel egyensúlyhiány van, az emberek versenyezni kénytelenek a munkáért, hogy elég pénzt nyerjenek a megélhetésükre. Akármennyire is értelmetlennek tűnhet ez a rendszer, még mindig van egy dolog, amit kihagytunk a számításból. Ez az az eleme a struktúrának, ami lerántja a leplet a rendszer valódi arcáról. A kamat. Mikor a kormány pénzt kölcsönöz a FED-től, vagy egy ember pénzt kölcsönöz egy bankból, azt mindig egy magas kamattal kell visszafizetnie.
Más szavakkal: minden egyes dollár ami létezik, vissza kell legyen fizetve, kamatostul. Azonban, ha a pénz a központi banktól jön, és a kereskedelmi bankoknál többszöröződik, csak az úgynevezett "tőke" keletkezik a pénzügyi ellátó rendszerben. Akkor hol van a pénz, ami a kamatot fedezi?
Sehol. Nem létezik.
Ennek a következményei megdöbbentőek.
A bankoknak visszafizetendő pénz mindig több, mint a forgalomban levő pénz.
Ezért állandó az infláció a gazdaságban. Állandóan új pénz kell, hogy az állandó, a rendszerből fakadó hiányt fedezze, aminek az oka a kamat. Ez azt jelenti, hogy a fizetésképtelenség és a csőd szó szerint a rendszer része. Mindig lesznek szerencsétlenek, akik a rövidebbet húzzák. A zenére körbesétáló játékhoz hasonlóan amikor a zene véget ér, valaki kiesik.
És éppen ez a lényeg. A rendszer folyamatosan a bankok kezére játssza az egyének javait. Ha képtelen vagy kifizetni a jelzálogot, elveszik a tulajdonod. Ez különösen akkor felháborító, amikor rájössz, hogy a fizetésképtelenség állandó a résztartalékra épülő banki rendszer miatt. De azért is, mert a pénz amit a bank neked kölcsönzött, eleve törvénytelen.

 

 

 

Minden betét a banki rendszerben, 9-szer annyi pénzt hoz létre a semmiből.              Pénz-függők, forduljatok az udvarias Bank of America-hoz megnyugtató, azonnali pénzért.

P-É-N-Z biztonságos személyi kölcsön formájában.

Most hogy értjük, hogy a pénz hogyan teremtődik a résztartalékra épülő banki rendszerben,
egy logikus kérdés merül fel: mi ad értéket az újonnan létrejött pénznek?
A válasz: a meglevő pénzmennyiség. Az új pénz valójában értéket lop a meglevő pénzmennyiségtől. A teljes pénzmennyiség nő, függetlenül a gazdaságban levő termékektől. És ahogy a kereslet kínálat törvénye diktálja,az árak emelkednek, csökkentve minden egyes dollár vásárlási erejét.
Ezt nevezik inflációnak. Az infláció valójában egy rejtett adó.
 
Milyen híreket hallunk? Infláció. Nem azt mondják: leértékelés, nem azt mondják: értékromlás, nem azt mondják: csapd be az embereket, hanem hogy csökkentek a kamatlábak.
Az igazi csalás az, amikor eltorzítjuk a pénz értékét. Amikor a semmiből teremtünk pénzt, nincsenek megtakarításaink, habár "tőkénk" van. Egyet kérdezek: hogyan várhatja bárki, hogy megoldjuk az infláció problémáját? Azaz: növeljük a pénzforgalmat, még több inflációval. Természetesen sehogy.
A résztartalékra épülő banki rendszer alapvetően inflációs. A pénzkibocsátás növelése áru és terméknövelés nélkül mindig leértékeli a pénzt.
 
Egy gyors pillantás az amerikai dollár vásárlóerejére és a pénzkibocsátás ütemére egyértelművé teszi a helyzetet.
 
Az összefüggés nyilvánvaló. 1913-ban 1 dollár annyit ért, mint 21,6 dollár 2007-ben. Ez 96%-os leértékelés mióta a FED létezik. Ha a folyamatos infláció rendszere abszurdnak és gazdaságilag öngólnak látszik, várj egy kicsit. Az abszurditás valójában nem elég erős szó a pénzügyi rendszer működésére. A pénzügyi rendszerben a pénz adósság, és az adósság pénz.
 
Íme két diagram az USA pénzkibocsátásáról 1950 és 2006 között és az USA nemzeti adósságáról.
 
 
Milyen érdekes, hogy a trendek, lényegében ugyanazok. Ahol pénz van, ott adósság van.
Ahol több adósság van, ott több pénz van. Másképpen fogalmazva: minden egyes dollár a zsebedben valakinek a tartozása. Emlékezz: az egyetlen mód, ahogy pénz jön létre, adósság. Ha mindenki vissza bírná fizetni az adósságát, beleértve a kormányt is, egyetlen cent sem lenne forgalomban.

Néhány évvel ezelőtt, az USA központi bankja, a FED kiadta a "Modern Money Mechanics" című dokumentumot.

Ez a kiadvány részletesen leírja a pénz létrehozásának menetét, amelyet a FED és a világ kereskedelmi bankjai követnek. A kezdőoldalon a dokumentum leírja saját célját. A kiadvány célja, hogy leírja a pénz létrehozásának menetét a résztartalékra épülő banki rendszerben.

Majd folytatja a résztartalékra épülő folyamatot banki terminológián keresztül.
 
 Ennek a fordítása a következő.
 
Az USA kormányának pénzre van szüksége. Így felhívja a FED-et és kér, mondjuk 10 milliárd dollárt.
A FED válaszol: rendben, veszünk 10 milliárd dollár értékben államkötvényt.
A kormány fog egy darab papírt, valami hivatalosat fest rá, és államkötvénynek nevezi el őket.
Ezután 10 millárd dollár értéket rendel hozzájuk, és elküldi a FED-nek.
Válaszul, a FED szintén egy csomó papírt nyomtat. De ezeket federal reserve note-nak nevezik el és szintén 10 milliárd dollár értékkel ruházzák fel. A FED a papírt az államkötvényekre cseréli.
Miután a csere megtörtént, a kormány fogja a 10 milliárd dollárt és letétbe helyezi egy bankszámlán.
A letétbe helyezéssel a papírdarabok hivatalos pénzzé válnak. 10 milliárd dollárt adva az
USA pénzügyi forgalmához.
 
 Íme ! A 10 milliárd dollár létrejött.
 
Természetesen a példa általánosít. Először is, a tranzakció elektronikusan történik a valóságban.
Papír felhasználása nélkül. Valójában alig 3%-a az USA pénzforgalmának létezik papír megfelelője.
A többi 97% csak számítógépekben létezik. Az állampapírok valójában adósságot fejeznek ki.
Amikor a FED megveszi őket, a semmiből előállított pénzzel, a kormány elkötelezi magát a pénz visszafizetésére a FED-nek. Másképpen fogalmazva: a pénz adósságot jelez.
Ezt a hihetetlen paradoxont, hogy a pénz és az általa képviselt érték adósságot, illetve kötelezettséget jelent, még jobban fogjuk látni a példa további részében.
 
Tehát, a csere megtörtént.
 
A 10 milliárd dollár egy bankszámlán van. Itt kezd érdekes lenni a rendszer. A résztartalékra épülő banki szabályok alapján, a 10 milliárd dollárnak megfelelő betét azonnal a bank tartalékainak része lesz. Mint minden más betét is. És mint a résztartalékra épülő banki szabályok kimondják a
" Modern Money Mechanics" alapján: "Egy banknak kötelező tartalékot képeznie, mely a betétek fix százalékával egyenlő." Ezután összegszerűen is definiálja: "A jelenlegi szabályok értelmében,a képzett tartalék a betétek 10%-a." Ez azt jelenti, hogy a 10 milliárd dollár betét 10%-a, 1 milliárd dollár tartalékként a banknál marad. Míg a többi 9 milliárd dollár alapját képezi a további kölcsönöknek.
Logikus lenne feltételezni, hogy a 9 milliárd dollár szó szerint a 10 milliárdból származik. Azonban ez nem így van. Valójában a 9 milliárd dollár kölcsön alap a semmiből jön létre, a meglevő 10 milliárd dolláron felül.
(A számlán marad a 10 milliárd, azonban a bank ebből 9 milliárdot továbbkölcsönöz, azaz 19 milliárd lesz forgalomban)
 
Így növekszik meg a pénzellátás.
 
(A számlán marad a 10 milliárd, azonban a bank ebből 9 milliárdot továbbkölcsönöz, azaz 19 milliárd lesz forgalomban)
 
 Ahogyan a "Modern Money Mechanics"-ban állítják:
"Természetesen a bankok nem mindig fizetik ki a beáramló pénzből származó kölcsönöket.
Ha így tennének, nem keletkezne újabb pénz. Amikor kölcsönt adnak, fizetési ígérvényt adnak ki (kölcsön szerződést kötnek)a pénzért cserébe és a kölcsönző a fizetési ígérvényt kapja meg.
 
Más szavakkal, 9 milliárd dollár jöhet létre a semmiből. Pusztán azért, mert igény van kölcsönre és van 10 milliárd dollár betét fedezetként. Tegyük fel, hogy valaki bemegy a bankba és kikölcsönzi az újonnan létrejött 9 milliárd dollárt. A kölcsönző nagyon valószínűen fogja a pénzt és a saját bankjába teszi betétként. A folyamat itt újra ismétlődik. A betét a bank tartalékainak része lesz. 10% elkülönítve, a 90%-a a 9 milliárdnak 8,1 milliárd jön létre, mint új pénz további kölcsönökre. És természetesen a 8,1 milliárd kikölcsönözhető és újra bankba tehető, további 7,2 milliárdot hozva létre, 6,5 milliárdot... 5,9 milliárdot...és így tovább...
A betétbe helyezéssel létrehozott pénz köre elméletileg a végtelenségig folytatható.
 
Átlagosan 90 milliárd dollár hozható létre az eredeti 10 milliárd dolláron felül.

"Nincs értelme az egészség fokáról beszélni

egy alapjaiban beteg társadalomban."
- J. Krishnamurti
 
A mai társadalom intézmények rendszere. Kezdve a politikai intézményektől, jogi intézmények és vallási intézményeken át a szociális osztályokig,
családi értékek és szakmai specializálódásig.
Nyilvánvaló, hogy ezek a tradicionális struktúrák alapjaiban hatnak ránk, formálva világszemléletünket és nézeteinket. Mégis, mindazon társadalmi rendszerek közül, melyekbe születünk, melyek irányítanak minket, nincs egy sem, amelyet annyira nyilvánvalónak vennénk, félreértenénk, mint a pénzügyi rendszer.
Már-már vallási vakhitként létezik a mai pénzügyi rendszer, mint a hit egyik soha meg nem kérdőjelezett igazsága.
Hogy hogyan jön létre a pénz, milyen szabályok alapján vezérlik, és hogy mennyire befolyásolják társadalmunkat, a legtöbb ember egyáltalán nincs tudatában.
 
Egy világban, ahol a népesség 1%-a birtokolja a bolygó javainak 40%-át, egy világban, ahol 34,000 gyermek hal meg minden egyes nap szegénységben és gyógyítható betegségekben és ahol a bolygó népességének fele él 2 dollárnál kevesebből naponta...
Egy dolog világos. Valami nagyon nem stimmel. Akár tudatában vagyunk vagy sem, az összes intézmény alapvető feltétele és így társadalmunknak is, a pénz. Éppen ezért, a pénzügyi szabályok ismerete kritikus annak megértéséhez, miért olyan életünk, amilyen. Sajnos, a gazdaságot sokszor félreértve és unalommal tanulmányozzák. A végtelen szakzsargon a megfélemlítő matematikával karöltve gyorsan elriasztja az azt megérteni próbáló embereket.
Azonban a tény az, hogy a pénzügyi rendszer bonyolultsága valójában csak álca, melyet arra terveztek, hogy elrejtse a legtársadalomellenesebb struktúrákat, melyet az emberiség valaha elszenvedett.
 
"Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."

 

"A régi rasszista, szexualista vagy vallásos sovinizmus, az elvakult nacionalizmus egyre kevésbé működik"

 
"Hogy ki vagyok én, jó vagy rossz, törtető vagy sem, mind csupán tanulás eredménye."
- Dr. Richard Albert-
 
"Az élet egy nagy utazás, bármikor megváltoztathatjuk.
Döntés kérdése: erőfeszítés, munka, állás, pénzgyűjtögetés nélkül élni."
 
"Rájöttem, hogy rossz játékot játszok. A játék az, hogy megtaláld önmagad: ki is vagy valójában."

-Dr. Richard Albert-

 

"Látni fogjuk, hogy mennyire fontos az emberi elmében végrehajtani a radikális forradalmat.

A mostani krízis a tudatosság krízise. Olyan krízis, amely nem fogadhatja el többé a régi normákat, a régi mintákat,az ősi tradíciókat. Figyelembe véve a mai világot, az összes nyomorúsággal, konfliktussal, pusztító brutalitással, agresszióval,és így tovább...
 
Az ember még mindig ugyanaz, mint volt. Még mindig brutális, erőszakos, agresszív, kapzsi, versenyző. Ki társadalmát is ezek mentén építette fel."

 

süti beállítások módosítása